Hozzávalók
- 4 fej lilahagyma
- 2 fej vöröshagyma
- 1 kis csokor kakukkfű
- 1,5 dl jóféle száraz vörös bor
- 1 evőkanálnyi vaj
- 4-5 evőkanálnyi virágméz
- két evőkanál olivaolaj
- 3 evőkanál kiváló minőségű balzsamecet
- egy evőkanál só
- egy evőkanál durvára őrölt rózsabors
Vágjunk bele...
...méghozzá elsőnek a hagymákba. A két végét lenyisszantva, majd félbevágva tisztítsuk meg a külső hajtásoktól a hagymagumókat. Ha minddel végeztünk és letöröltük a könnyeinket is, elkezdhetünk szeletelni. A félbevágott hagymákat lapjára fektetve egy jó éles késsel szeleteljük fel, lehetőleg hajszál vékonyra. Ez remek gyakorlása a késforgatás elsajátításának, igyekezzünk egy ujjunkat sem levágni, még szükség lesz rájuk a kevergetésnél. Érdemes éles késsel dolgozni, mert akármilyen furcsán is hangzik, az életlen penge sokkal balesetveszélyesebb.
Ha az összes hagymával végeztünk, az olivaolajat a lábosba löttyintve, gyújtsunk is alá nagy lánggal. Ha átforrósodott az edény, egy drámai mozdulattal a késünket lapátnak használva, seperjük a deszkáról a lábasba a hajszál vékony hagymaszeleteket. Ragadjunk meg egy fakanalat és jobbról balra vagy esetleg balról jobbra kevergessük 2/4-es ütemben. Ha a hagyma a nagy melegben kissé megfonnyadt, vegyük le a lángot, a lehető legkisebbre és fedjük le. Körülbelül 50 percig nem lesz dolgunk vele, néha azért kukkantsunk a fedő alá, mert nem szabad odakapnia.
Az izgalom a tetőfokára hág
Most jön az izgalmas rész, ha azt érzed kellően lepuhult és összefőtt a hagyma, mehet rá a só és a bors. Azért nagyon fontos, hogy most sózzuk csak, mert ha már az elején kiengedtetjük vele az összes levet, biztosan odaég. Most már nem lesz szükség rá, mivel ha a sózást követően elfőtt a leve, mehet rá a bor és a balzsamecet is! Én a Posta Borház „noirkékmerfranlotpinotkos”-át használtam ezúttal (2011-ből). Kiváló választásnak bizonyult, érdemes egy pohárral elfogyasztani főzés közben. Csavarjuk fel kicsit a hőfokot, had szóljon a Rock’n'Roll a lábosban! Ha felforrt, visszavehetünk kicsit. A továbbiakban kis lángon, további 30 percet adjunk az ízeknek a kibontakozásra. Ha 90%-ban elfőtt a leve, mehet bele a méz. Aki nem olyan érzékeny testének szentélyét illetően, mint én, az használhat cukrot (javaslom a barna kristálycukrot, mert az nagyon szép színt ad az ételnek). Én mindenesetre virágmézzel dolgoztam, nemcsak azért mert rendkívül tudatosan étkezem újabban, hanem azért is, mert a tapasztalataim alapján ebbe az ételbe nem tehetnék jobbat. A virágméznek is inkább az eszenciáját, a kikristályosodott részét használtam. Ízlés szerint, de alapvetően 4-5 evőkanál mézet vágjunk a lábosba. Érdemes pár perc után kóstolgatni a lekvárt, ilyenkor lehet még korrigálni. Azzal azonban mindenképpen érdemes számolni, hogy az ízeknek össze kell érni, ehhez idő kell, így semmi esetre se essünk kétségbe rögtön. Ettől a momentumtól kezdve gyakrabban keverjünk rajta, nehogy le találjon égni. Körülbelül egy kis marék megtisztított és felaprózott kakukkfű is mehet a hagymához két kevergetés között. Tíz-húsz percnek elégnek kell lennie, hogy besűrűsödjön a hagymalekvár, ezt feltétlenül legyen türelmünk kivárni. Ha már jó ragadós és lekvárszerű, kapcsoljuk le a hőforrást és pár perc pihenőt követően kanyarintsunk bele egy evőkanál vajat. Ha sikerült elkeverni, mehet a kigőzölt befőttesüvegbe. Bár a hagymalekvárunk sokáig eláll, nem kell félni, mivel hipp-hopp el fog fogyni. Én, mint említettem a hamburgerembe készítettem, de bátran kanalazzuk bármilyen vörös hús mellé. Grillételek mellé is hibátlan választás, de ha úgy tartja kedvünk, kenjünk meg vele egy szelet pirítóst és a megmaradt bor mellé faljuk be magában!
